Likviditásbőség a pénzügyi piacokon: Áldás vagy átok?

Orbán Gábor
makroelemző és kötvényportfolió-manager

A likviditás pumpálása a pénzügyi rendszerbe első megközelítésben képes megtartani a piaci árfolyamokat. A Fed beavatkozásai a hitelválság kirobbanása óta szintén ebbe az irányba mutattak: a likviditást igyekeztek kirobbantani a fedezékből, és rászorítani a befektetőket, hogy lépjenek be a részvény- és hitelpiacokra. Az utóbbi időben azonban lassan, de biztosan mozdul a befektetők gondolkodása abba az irányba, amikor nem annyira a banki szekrényekben rejtőzködő csontvázak, hanem egyre inkább a globális inflációs félelmek töltik be az agyakat. A nyersanyagár-emelkedés végét ma még senki sem látja, ennek pedig igazi veszélye az, hogy az így keletkező átmeneti infláció beépül a várakozásokba, és ezáltal tartós lesz. Ha a jelenlegi inflációs púpot a piac átmenetinek tekinti, akkor a várakozások horgonyzottak, és nyugodtan lehet koncentrálni a pénzügyi stabilitási, illetve növekedési célokra, ahol kétségtelenül van és volt teendő. A Morgan Stanley elemzői szerint azonban nagyon is van okunk aggódni a várakozási problémával kapcsolatban, ugyanis a szokásosan használt piaci mutatók – az inflációhoz indexált kötvények hozamai például – nem képesek megragadni a valós tendenciákat. Az érvelés szerint a hitelválságban megnőtt a biztonságos és nagyon likvid „normál” állampapírok iránti kereslet, ami a likviditási prémium jelentős csökkenéséhez vezetett esetükben, míg a kevésbé likvid inflációhoz kötött papírok esetében ez nem volt megfigyelhető. A normál papírok hozama így jobban esett, mint az inflációs papíroké, ezért az utóbbiakba épített inflációs komponens alacsonyabbnak néz ki, mint amekkora valójában.

Meddig mehet ez így tovább ilyen alacsony várható reálkamat mellett? A fejlett piacok államkötvény-hozamait ma is mesterségesen alacsonyan tartja a továbbra is rendkívül alacsony likviditási prémium, ami a legalább 2000 óta tartó extrém likviditásbőség miatt alakult ki. Amíg a hatalmas pénzmennyiség „csak” a kötvény-, részvény- és hitelpiacot fújta fel, a szokásos értelemben vett inflációs veszély alacsony volt. Most azonban, hogy a buborék már az árupiacon is kialakult, a fogyasztói árindexre is fölfelé irányuló nyomás helyeződik világszerte, így az eszközöktől elvárt hozamok megnőhetnek, ami árfolyamuk esésében fejeződne ki. Persze ezt megakadályozhatják a folyamatosan jelen levő pénzügyi források, ami így minden pénzügyi piacra jut. Ha a világ jegybankjai nem törekszenek az infláció megállítására, előbb-utóbb átfordul a rendszer, és a likviditásbőség a pénzügyi eszközök ellenségévé válik.

A nagyobb jegybanki szigorral szembeni leggyakoribb érv az erős euró és a gazdasági lassulás réme. Fontos azonban elválasztani a nem megfelelő monetáris kondíciók okozta recessziót a globális egyensúlytalanságok helyrebillenéséből szükségképpen következő recessziótól. Abban például, ami jelenleg az európai gazdaságot fenyegeti, jelentősebb az utóbbi szerepe, különösen az euró túlértékeltségéből fakadó lassulásnak, hiszen nem gyengülhet minden deviza egyszerre. Az erős euró és a gazdaság hűlése nem okozhat meglepetést azok számára, akik a globális egyensúlytalanságok helyrebillenését a dollár gyengülésétől várták: végig világos volt az elmúlt években, hogy a dollár várt leértékelődése főleg az euróval (vagy az európai devizákkal) szemben történhet, hiszen a feltörekvő gazdaságokban jellemző menedzselt árfolyamrendszerek, illetve Japán sajátos gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a jelentős felértékelődést. Az euró tehát most a normális helyzethez képest valóban “túlértékelt”, és az is marad, amíg a globális egyensúlytalanságok fennmaradnak. Az Európai Központi Bank semmit nem tehet az euro felértékelődése ellen az alapkamat csökkentésével, hiszen legfeljebb versengő devizaleértékelést indíthatna el a világban, ami már a 30-as években sem vezetett eredményre. „Szigorúbb” (és még mindig nem valóban szigorú politikája) viszont nagyobb eséllyel óvja meg az európai gazdaságot az infláció beragadásától, mint a Fed az amerikait. A kibontakozó európai recesszió ellen sokkal inkább a költségvetési, mint a monetáris expanzió fegyverét lehet majd bevetni.




Mindig rendelkezésére állunk.
06-1-477-4814
Munkanapokon: 8-16h
Hosszított panaszbejelentés: hétfő 8-20h
06-1-477-4814
külföldről hívható szám